December elhozta az idei utolsó parlamenti ülést és az utolsó szavazást. A mostani történések előzményeit talán mindenki ismeri: nemrég veszélyes helyzet alakult ki az egészségügyben, ahol az orvosok szakszervezete komoly nyomást gyakorolt a kormányra. Végülis sikerült megegyezni, és a négy pontból álló követeléseik közül a kormány hármat törvény formájában szavazásra terjesztett a parlament elé. A parlamenti ülés alatt a Smer az orvosok negyedik követelését (a kórházak transzformációjának leállítását) is bele akarta foglalni a törvénybe – annak ellenére, hogy a kormány ezt már előzetesen nemcsak leállította, hanem meg is szüntette.

Ezért tehát először a Smer javaslatáról kellett szavazni. Ezt a Híd képviselői egységesen nem támogatták, hűen az eddigi időszakban megfogalmazott álláspontunkhoz, mely szerint elengedhetetlen a nagykórházak gazdálkodásának átláthatóvá tétele. Egy régebbi blogbejegyzésemben már megírtam, hogy amennyiben az ésszerűsítés  bármilyen más rendszermegoldás keretében elérhető, úgy természetesen azt is támogatni tudjuk. Számunkra elsődleges, hogy a körülmények ne csak a „nagykórházak” orvosai számára, hanem az országszerte sokkal nagyobb számban működő „kiskórházak” egészségügyi dolgozói és páciensei számára is javuljanak. Az összes egészségügyi intézmény fenntartója egy költségvetési csomagból kapja a támogatást, így a „nagykórházak” pazarló gazdálkodása jóval kevesebb forrást engedélyez a páciensekhez közelebb lévő „kiskórházak” számára. Tehát mindenképpen egy rendszermegoldás szükséges ahhoz, hogy az anyagi források a „kiskórházak” dolgozói és páciensei számára is elégséges mértékben álljanak rendelkezésre. A megoldás formája lényegtelen, ám a cél egy igazságosabb rendszer kialakítása - a kisvárosok, falvak lakosai számára is színvonalasabb ellátás biztosítása.

A parlament végülis megszavazta a Smer javaslatát. Ezt sajnálatosnak tartom, hiszen semmilyen olyan elképzelést nem tartalmazott, ami elejét venné az előbb említett pazarlásnak. Emiatt sajnos a jelenlegi helyzetet „sikerült” bebetonozni, azaz a nagykórházak továbbra is ellenőrizetlenül szórhatják a pénzt (a kisebb kórházak rovására), és az állami költségvetés majd néhány évente az adófizetők pénzéből megtéríti a hiányukat. Ugye mondanom sem kell, hogy ennek mindannyian a kárvallotjai vagyunk (és leszünk).

Ezek után került sor a szavazásra a törvény egészéről. Ezt természetesen már a Híd képviselői is megszavazták, hiszen nem tartottuk volna korrekt eljárásnak, ha megtagadjuk azt a megállapodást, melyet nehéz tárgyalások során sikerült elérni. Le kellett zárni a mögöttünk álló nehéz időszakot, és szentesíteni kellett a megegyezést, hogy ne kerülhessen sor újabb nyomásgyakorlásra a betegek rovására. Hangsúlyozom, hogy nem értünk, nem érthetünk egyet bizonyos konkrét orvosok tevékenységével és nyomásgyakorlásával az előző hetekben, a „felmondások időszaka” alatt – és a hasonló praktikákkal soha nem is fogunk egyetérteni. De viszont a nyugalom érdekében, a további felmondási hullám elkerülése érdekében ezt a lépést meg kellett lépni – ez így volt korrekt.

Elmondható tehát, hogy a Híd megőrizte az elveit, és az utolsó idei szavazás(ok)on is következetesen viselkedett. Úgy szavaztunk, ahogyan az eddigi tetteink és nyilatkozataink alapján elvárható volt: szükségesnek tartjuk a nagykórházak működésének ésszerűsítését (emiatt szavaztunk a Smer javaslata ellen) és a páciensek érdekében fontosnak tartjuk a megegyezést (emiatt szavaztunk a törvény egésze mellett). Velünk ellentétben a következetesség és a felelősségvállalás sajnos hiányolható például a SaS képviselőinek viselkedéséből, akik (bár a teremben tartózkodtak) egyik szavazáson sem prezentálták magukat és nem is szavaztak. Ezzel a viselkedésükkel lehetővé tették, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatban a Smer a kormánykoalíció bármely pártja (vagy akár egésze) nélkül bármit megszavazzon a parlamentben. Ennek folyományaként az SaS néhány hónapon belül immár másodszor tett nagy szolgálatot a Smer-nek: először, amikor a kormányválság előidézésével felkínálták Robert Ficonak a hatalomba való visszatérést, másodszor pedig most, amikor az SaS-nek köszönhetően a Smer a kórházak és az orvosok megmentőjének kiálthatja ki magát.

Úgy tűnik, hogy az említett parlamenti szavazásokkal megoldódott 7000 kórházi orvos helyzete, illetve egy pár nappal előbb elfogadott törvény értelmében több, mint 42 000 nővér követelése. Személy szerint viszont az országban dolgozó több mint 16 000 egyéb orvos és további egészségügyi dolgozók érdekében is szükségesnek és jogosnak tartanék hasonló lépéseket foganatosítani - akik nem kórházakban, hanem más szinteken és helyszíneken dolgoznak a páciensek egészségének megőrzéséért. Természetesen soha nem fogunk egyetérteni semmiféle nyomásgyakorlással, amely veszélybe sodorná a betegeket – ezért is tartottam fontosnak papírra vetni az előző sorokat. Véleményem szerint az egészségügyben dolgozók helyzetének javítását komplex módon kéne kezelni, ugyanakkor a társadalom egyéb szféráiban dolgozók is megérdemelnék, hogy munkahelyi feltételeiken és életükön komplex módon javítsunk. A mindenkori kormányok felelőssége lesz, hogy politikai akaratuk alapján ennek megtalálják a megfelelő módját, illetve formáját.