A szlovákiai magyar médiában az utóbbi hetek legtöbbet ragozott témája kétségtelenül a Híd és az MKP esetleges választási együttműködése volt, melynek helyes megítélése miatt nem árt végigtekinteni a Híd megalakulása óta eltelt két év eseményein. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ebben az időszakban nem a Híd volt az, amely a konfrontáció és a kirekesztés politikáját folytatta, nem mi voltunk azok, akik árulónak bélyegeztünk másokat. A felvidéki magyarság megosztottságát nem a Híd megalakulása okozta, hanem az MKP-nak a gyűlölködő és kirekesztő magatartása, mely sokszor családokat, jól működő közösségeket mérgezett meg vagy állított egymással szembe.  A választók a legutóbbi parlamenti választásokon egyértelműen kinyilvánították, hogy a két politika közül melyiket részesítik előnyben: a Híd sok szlovák szavazatot is begyűjtött, de a magyar szavazók közt is egyértelmű győzelmet aratott.

Amennyiben azt hinnénk, hogy az MKP tanult a történtekből, csalódnunk kell. Támadó, vádaskodó, megosztó retorikájuk sajnos nem változott, s ezt talán az őszi önkormányzati választásokon történtek bizonyítják a legjobban. A legtöbb esetben elutasították az együttműködés lehetőségét, aminek következtében néhány helyen a magyarság veszített pozícióiból. A helyi kiskirályok érdekeinek védelméért a valós együttműködést támogató, értékes embereket közösítettek ki. Erre jellemző példa, ami Komáromban történt, hiszen itt Andruskó Imrének azért kellett elhagynia az MKP-t, mert az együttműködés mellett szállt síkra, és nem ő volt az egyetlen… Néhány községben közösen állított és a választásokon sikeres jelöltet a választások után az MKP megpróbálta magának kisajátítani, ami szintén nem éppen korrekt és egyenrangú „együttműködésre” utal. Mint ahogyan az sem, hogy az utóbbi években az MKP uralta községekben a jelesebb ünnepeken néha még koszorúzni sem engedték a Híd képviselőit – ha mégis, akkor csak a nevük és hovatartozásuk említése nélkül.

Emlékezhetünk még azokra a gyakran hisztérikus reakciókra is, amelyekkel az MKP a Híd munkájának eredményeit próbálta tagadni. Erre az egyik leglátványosabb példa a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása utáni helyzet volt, amikor a parlamenti munkánk eredményeként a nemzeti kisebbségek számára kivívott jogokat „értékelték” feltűnően negatívan. Aztán csodák csodájára az általuk bírált nyelvtörvényre alapozva építettek fel egy kampányt a bátrabb kisebbségi nyelvhasználat támogatására. Kissé tudathasadásos állapot volt ez, de legalább az idő múltával elismerték, hogy a Hídnak köszönhetően olyan törvény született, amelynek lehetőségeit kihasználva a szlovákiai magyarság bátrabban és szélesebb körben használhatja anyanyelvét.

Amíg ezeket a sorokat írtam, lezajlott egy gyors üzenetváltás a két párt között, ezért a bejegyzésem utolsó bekezdését át kellett írnom és a feltételes mód helyett immár kijelentő módot és múlt időt kell, hogy használjak.

Tárgyalásra tehát nem fog, sor kerülni. Az MKP elutasította első ajánlatunkat, majd miután az ő ajánlatuk után tárgyalásra hívtuk az MKP-t, másodszor is elutasították a megbeszélést!

Felmerül a kérdés, hogy a minket oly sokszor szidalmazó MKP részéről őszinte volt-e egyáltalán az együttműködési szándék, vagy végig csak a Fekete Péter nevű közismert játékban gondolkodtak.

A bejegyzés címe így hangzott: együtt… ???!!! Erre a választ megkaptuk: külön. Az MKP a legrosszabb bourboni hagyományokat követve semmit sem tanult és semmit sem felejtett.

Ezzel a magatartással, hogy kétszeri tárgyalási ajánlatunkat is elutasítják, csak azt bizonyították, nem veszik komolyan a választókat.