http://www.basti2006.sk

Komáromi Napok a lejtőn

Thu, 03 May 2012 17:44:33 +0000

Véget értek a 21. Komáromi Napok, az eddigiek közül a legmelegebbek, de talán ez mentette meg a rendezvényt.
A 2000-es években rengeteget dolgoztunk azon, hogy nemzetközi szinten is jegyzett fesztivállá váljanak a Komáromi Napok, ezért nagyon sajnálom, hogy immár két éve folyamatosan csökken a színvonal.

Ez nem azt jelenti, hogy a város és régió fellépőit kritika érhetné, sőt. Ők mindent megtesznek, talán kicsivel többet is, mint ami elvárható tőlük és ezúton is szeretnék nekik gratulálni.

A gond ott van, hogy hiányoznak az igazán jegyzett előadók, zenekarok. Tudom, sok olvasó és természetesen a városvezetés vállvonogatva azt fogja erre mondani, hogy sajnos nincs elég pénz. Ehhez azt tudom hozzátenni, hogy a tavalyi Komáromi Napok majdnem ugyanannyiba kerültek, mint az előzőek, csak a város reprezentatív kiadásai nőttek, a programokra szánt keret viszont csökkent. A vezetés tehát rajtunk, a közönségen spórolt amellett, hogy többet költött magára... Kíváncsian várom, hogy idén milyenek lesznek az arányok, de ahogy láttam, ez a tendencia folytatódott... Persze igazi támogatókkal is könnyebb lenne a helyzet, de hát azért dolgozni kellett volna.

Persze a városvezetés nem is tagadja a színvonalesést, a nehéz gazdasági helyzettel és a város pénzügyi gondjaival probálják magyarázni. Tavaly még engem okoltak mindezért, mert állítólag rosszul gazdálkodtam. Idén tehát logikusan adódik a kérdés, most ki gazdálkodott rosszul, hogy idén sem sikerült jobb programot szervezni?

Valamikor persze nem csak a Komáromi Napokat sikerült megtölteni színvonalas programokkal, hanem utcákat, parkolókat, óvodákat, iskolákat, konyhákat újítottunk fel, jutott pénz új játszóterekre, sportpályákra és még sorolhatnám... Most pedig fejlesztéseknek se híre, se hamva, ám mégsem jut elég pénz a műsorokra. Van viszont másra mutogatás, és hallgathatjuk az egyre valószínűtlenebb magyarázatokat.

Az idei Komáromi Napok alatt is visszatértek a városba a 90-es évek... Örülnék, ha ez csak átmeneti állapot lenne, és nem folytatnák a lejtmenetet, de erre csak az idő ad nekünk választ.

Tényfeltárás helyett lázítás folyik a Munka Utcai Alapiskola ügyében

Tue, 24 Apr 2012 18:05:33 +0000

A múlt héten a legnagyobb port a Munka Utcai Alapiskola felújításának állítólagos meghiúsulása verte fel Komáromban. A történtek és az okok főleg azután kerültek a figyelem középpontjába, hogy Vörös Péter erre az ügyre hivatkozva (is) mondott le a Hídban betöltött tisztségeiről.

Annak ellenére, hogy Simon Zsolt nemsokára feltárta az ügy hátterét, a Komáromra összpontosító szlovákiai magyar hírportál rövidesen terjedelmes cikkel jelentkezett úgy, hogy a volt miniszter véleményét nem közölte, viszont névtelenséget kérő forrásokra hivatkozva jómagam is céltáblává és felelőssé váltam. Merthogy állítólag személyes okokból és politikai féltékenységből akadályoztam volna meg az iskola felújítását…

A politikában eltöltött évek alatt már hozzászoktam az efféle támadásokhoz. Sőt, ahhoz is, hogy holmi névtelen „szócsövek” szerint semmi jóhoz nem lehet közöm, ám minden kudarcért én vagyok a felelős. Valójában tehát rutinosan kéne túllépnem ezen a vádaskodáson is - ám a terjedelmes cikkben felvázoltak olyannyira távol állnak a józan észtől, hogy magam is kérdéseket kell, hogy megfogalmazzak.

Vajon miért próbálják meg valakik azt sulykolni az olvasókba, hogy Vörös Péterrel riválisok vagyunk, és egymás ellen dolgozunk? Nézzük az emberi oldalát , én az elmúlt 12 évben 9 választáson mérettem meg magam, méghozzá 8 alkalommal sikerrel. Vörös Péter viszont csak másfél-két éve próbálja megnyerni a komáromiak szimpátiáját. Ezzel együtt pedig a legutóbbi parlamenti választásokon kapott preferencia-szavazataink száma közti jelentős különbség miatt sem kell őt politikai ellenfélnek tekintenem a szó jó értelmében.

A józanul gondolkodók számára tehát nyilvánvalónak kell lennie, hogy semmilyen tekintetben nem volt és nincs félnivalóm tőle! Nem állhat tehát érdekemben, hogy bármilyen módon gátoljam az ő politikai karrierjét. Sőt!
A politikai oldala pedig, hogy sokkal inkább igaz ennek az ellenkezője. Jómagam ugyanis a 6., Péter pedig a 9. volt a Híd választási listáján, így régiónkban a Híd által elért minden siker számomra is jobb helyzetet teremt a következő megmérettetések alkalmával.

Gondolom, könnyen belátja mindenki, hogy Vörös Péter illetve a párt helyzetének erősödése nekem is inkább előny, mint hátrány lett volna. Ez a nyilvánvaló tény sajnos elkerülte az összeesküvés-elméletek gyártóinak figyelmét.
Ugyan milyen elgondolásból képes elhinni bárki is, hogy meg akartam akadályozni az iskola felújítását? Hiszen még az én polgármesterségem alatt sikerült megnyerni a pályázatot, és elindítani az egész folyamatot! Az esetleges sikeres felújítás tehát mindenképp számomra is sikert jelentett volna, hiszen ezért dolgoztunk annak idején – nem is könnyű körülmények közt, hanem egy Smer-es miniszterelnök és egy SNS-es miniszter ténykedése idején.

Nem keveset, hanem sokat dolgoztunk a pályázaton, nem keveset, hanem sokat kellett lobbizni az ellenséges környezetben a pályázat sikeréért, és nem volt könnyű – hanem nehéz volt. Nekem vajon miért lett volna érdekem az általam megvívott győztes harc eredményének megtagadása? (Az előző választási ciklusban is sikerült anyagi forrásokat biztosítanunk a Ferences barátok utcai óvoda és a Munka Utcai Alapiskola felújításához. Megjegyzem, hogy az óvoda munkálatait sikerült is befejeznünk, ám az alapiskola felújítása már átcsúszott az új választási időszakba, és az új városvezetésnek kellett volna azt befejezni. Sajnos a másfél év nem volt erre elég – mint ahogyan az új városvezetés számára tulajdonképpen semmire sem volt elég.)

Az ügynek van érzelmi oldala is! Mégpedig az, hogy én, a feleségem és a nagyobbik fiam is a Munka Utcai Alapiskolába jártunk, a kisebbik fiam pedig még most is az iskola harmadik osztályos tanulója. Vajon komolyan gondolhatja bárki is, hogy szabotáltam volna vagy szabotálnám az épület felújítását? Vajon tényleg érdekem lenne, hogy a fiam számára (is) megakadályozzam a jobb körülmények kialakítását? Ráadásul úgy, hogy évekig megbélyegezettként kelljen az iskolába járnia – azzal a hazug váddal terhelten, hogy az apja akadályozta meg iskolája a pályázatának sikerét? Végiggondolták ezt a sunyi módon vádaskodók? Hol itt az értelem? Van viszont butaság és rosszindulat!

De sok vád ért polgármesterségem idején is, hogy „kiloptam” a pénzeket a városból. Érdekes módon mégis utakat, tereket újítottunk fel, játszótereket adtunk át, parkolóhelyeket alakítottunk ki, sőt a Komáromi Napok is színvonalas műsorral futottak és még hosszan sorolhatnám… Bárcsak „annyira” lopná a kézpénzt a jelenlegi városvezetés is, és bárcsak ennyi konkrét eredménnyel tudnának dicsekedni, mint annak idején jómagam és a csapatom! Sajnos ez nincs így, a jelenlegi városvezetés munkájának eredményeit egyáltalán nem látni Komáromban. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy az SNS állandó vendége lett a városházának és Komárom eladósodik.

Még egy szomorú tanulsága van ennek a szégyenletes ügynek: a média felelőssége. Az említett terjedelmes cikk a névtelenek, és „egyes vélemények” sugalmazására olyan „következtetéseket” közöl, melyek nemcsak valótlanok, hanem kiváló táptalajt biztosítanak a további marakodás, acsarkodás és vádaskodás számára. Nem vagyok biztos benne, hogy éppen az efféle újságírás szolgálná a felvidéki magyarság érdekét, hiszen a tények helyett csak szenzációhajhász elméletekre épül. Hogyan valósítsuk meg a közeledést, a közös érdekképviseletet, az együttműködést, ha az olcsó siker érdekében még a véleményformáló média is az ellenkező irányba tolja a szekeret?

A valódi probléma, a hibák tényszerű feltárása, a konkrét hiányosságok megmutatása azonban meglepetésre hiányoztak a cikkből. Talán a közvéleményt érdekelné, hogy milyen kifogásokkal élt a minisztérium, és a hiányosságok tényleg hiányosságok voltak-e? Érdekes volna tudni azt is, hogy a polgármester úr hányszor volt fenn a minisztériumban ez ügyben? Valamint, csak ez volt az egyetlen sikertelen közbeszerzése a városvezetésnek az elmúlt 16 hónapban? Ezekre a jogos kérdésekre sajnos nem kaptunk választ. Pedig a tényfeltáró cikkek általában emiatt íródnak - véleményem szerint.
Bár az említett inkorrekt cikk miatt érzett keserűség eléggé lelombozott, a legjobb megoldásnak mégis azt tartom, ha az eddigi gyakorlathoz méltóan folytatom a város érdekében végzett munkámat. Az eddigi évek alatt elért eredményeim ma is kézzelfogható bizonyítékként láthatóak Komáromban, míg az ellenem vádaskodók munkájának eredményeit hiába keressük.

Komárom érdeke egyértelműen az, hogy a következő években is legyenek fejlesztések és, javuljanak az életkörülmények, ezért mostani tisztségemnek, illetve parlamenti munkámnak is ezek a feladatok jelentik egyik alappillérét.

Elnökünk szava

Sun, 15 Apr 2012 17:41:08 +0000

Ivan Gašparovič szlovák elnök a nemrég ismét tanúbizonyságot tett „átlag feletti” képességeiről, hiszen saját anyanyelvén is csak többszöri nekifutásra tudta kimondani az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevét. Nem csoda, hogy megint joggal kapott hideget-meleget mindenkitől, aki e témában megnyilvánult valamely médiában.

Pár nappal korábban más képviselőkkel együtt jómagam is hecckampány céltáblájává váltam, amikor a parlament alakuló ülésén Gašparovič beszéde alatt az e-mailjeimet néztem a számítógépemen. A bulvár hamar rácuppant a témára, majd az ügyet megpróbálták felfújni az internetes fórumozók is – persze elsősorban az MKP támogatói. Érdekes, hogy az elnök bírálói egyrészt nevetség tárgyává teszik őt rendszeres nyelvbotlásai miatt, másrészt pedig azokat is bírálattal illetik, aki az elnöki beszédek „színvonala” miatt lazítanak a fegyelmen.

Lám, megint elérkeztünk a „Van sapkája, nincs sapkája” sztorihoz, amelyben a róka és a farkas bünteti a nyuszit – egyszer azért, mert van sapkája, egyszer pedig azért, mert nincs sapkája. Elnökünket pellengérre állítják zavart viselkedése miatt, ugyanakkor elvárják, hogy szolgai hűséggel lessük szavait. Ennek fényében a „bírálóknak” csak az a lényeg, hogy bírálhassanak - egyszer azért, mert van sapkám, egyszer meg azért, mert nincs sapkám.

A történteken persze semmi sem változtat, elnökünk továbbra is elnök marad, de valószínűleg továbbra sem valós képességei és államfői nagysága miatt lesz tiszteletünk tárgya. A bírálók pedig továbbra is bírálnak majd, egyszer ezért, egyszer pedig azért…

Húsvét – az újjászületés és a remény ünnepe

Thu, 05 Apr 2012 13:34:16 +0000

A Húsvét nálam is kiemelt helyet foglal el ünnep a többi között. Vallom, hogy Jézus halála és feltámadása sok tanulságot rejt, és megfelelő útmutatót jelent a mai kor emberének. A feltámadás mindenki számára a remény és a hit erejének egyik ékes bizonyítéka. S tán éppen a remény az, mely az összes emberi érzés közül a legtöbben segíthet rajtunk a mindennapok forgatagában - amikor sokszor azt érezzük, hogy a hullámok összecsapnak a fejünk felett. Emiatt gondolom úgy, hogy hívők és nem hívők számára is fontos átélni a megismételhetetlen húsvéti hangulatot, amikor az ember vagy a természet újjászületésére gondolhatunk. Nem árt ilyenkor figyelmünket saját akaratunk, lelkierőnk megerősítésére is irányítani. A kétezer éves történet tanulsága szerint ugyanis mindenki jó eséllyel élheti meg saját újjászületését, de csak akkor, ha legyőzi félelmeit és bizonyságot tud tenni hitéről.

Legyen ez a néhány nap mindenki számára boldog ünnep, és segítsen abban, hogy a természet ébredésében gyönyörködve lelkünk ébredését is a megfelelő módon tudjuk alakítani. Gondolkodjunk el a feltámadás csodáján, és találjuk meg benne a megfelelő útmutatást saját életünk nehézségeinek leküzdéséhez, a folyamatos újjászületéshez, akaratunk diadalához!

Nemzeti (?) ünnepeink

Mon, 19 Mar 2012 21:49:29 +0000

Az idei március 15-i komáromi emlékünnepség eseményei akarva-akaratlanul szólni kényszerítenek, hiszen az ott történtek ismét egy rendkívül rossz jelzést küldtek a felvidéki magyarság felé.

Szerencsétlen dolognak tartom, ha egy parlamenten kívül rekedt párt (igen, az MKP) arra használja fel a nemzeti ünnepet, hogy saját sikertelenségét mások nyakába próbálja varrni, és a szónoki emelvényről árulózik. Ne feledjük: választási kudarcukat saját maguknak köszönhetik, hiszen elutasították velünk a tárgyalást, és végig negatív kampányt folytattak. Ennek ellenére az MKP Komáromban már-már a kommunista praktikákat idézve megpróbálta kisajátítani március 15-ét (ahogyan megpróbálja kisajátítani a civil szervezeteket is): egyrészt röpködtek az összefogásra buzdító nagy szavak, másrészt az árulózás is előkerült és a Híd kifütyültetése. Rossz érzés volt ezen a nemzeti ünnepen azzal szembesülni, hogy közös nemzeti értékeinket egyesek megint alárendelték önös céljaiknak, sikertelenségük művi megmagyarázásának, a gyűlölködés további szításának, a magyarság megosztásának. Véleményem szerint nem a Híd létezése, hanem sokkal inkább a nemzeti ünnep efféle kisajátítása az, ami megosztja a magyarságot.

Kíváncsian várom az MKP szereplését további nemzeti ünnepeken, jeles nagyjaink évfordulóin. Vajon eljönnek-e megkoszorúzni Szent István szobrát? A királyét, aki az MKP „logikája” szerint áruló volt, hiszen ő nem az elkülönülést, hanem az európai nemzetekkel való együttműködést és a kereszténység alapelveinek elfogadását támogatta, azaz egy más utat, mint az akkor elfogadott volt a magyarok körében!

Nem tudom, hogy meddig tart még ez a zsákutca-politika, amit az MKP folytat. Lesz-e vajon egyszer elég lelkierejük kimondani azt, amit rajtuk kívül már mindenki tud: a kirekesztés és gyűlöletkeltés nem magyarázza saját hibáikat, sikertelenségüket. A felvidéki magyarság érdeke azt kívánja, hogy a hályog minél hamarabb hulljon le a szemükről, és ne árulózással, hanem inkább tényszerű munkával járuljanak hozzá nemzeti közösségünk sorsának alakításához.

Történt, ami történt

Thu, 15 Mar 2012 19:38:59 +0000

Néhány nappal a parlamenti választások után a médiákat ellepték a témához kapcsolódó értékelések, elemzések. A több komoly anyag között néhány szánalmas próbálkozással is találkozni, amikor például egy-egy pártelnök próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, vagy éppen győzelemnek beállítani a keserves valóságot. Teszi ezt az MKP elnöke is, illetve vele együtt az MKP-hoz közeli elemzők: az ő véleményük szerint ezeken a választásokon az MKP nem vesztett, a Híd pedig végképp nem nyert.

A tényekhez ragaszkodva azonban az elemzés már jóval egyszerűbb: a Híd ezeken a választásokon is elérte a bekerülési küszöböt, és ismét parlamenti erő lett – az MKP viszont immár második alkalommal maradt a parlamenten kívül, miközben választóinak száma nem emelkedett. Ebből mindenki számára világos, hogy ki a győztes, és ki a vesztes. Bár el kell ismerni, hogy az MKP kampánya jobb volt, mint a legutóbbi parlamenti választások alkalmával, ennek ellenére mégsem sikerült növelni szavazótáborukat. Ez azt is jelenti, hogy már ideje lenne szembenézniük a ténnyel: jelenlegi politikájuk csak ennyire elég…

A Híd egy mandátummal kevesebbet szerzett, mint 2010-ben – ezen most nem is nagyon lehet csodálkozni. Ennek főbb okait a kormánykoalíció civakodásában, szétesésében, a tőlünk független világméretű gazdasági válságban, és az MKP ellenünk folytatott negatív kampányában látom. Bebizonyosodott, hogy az MKP viselkedése ugyan meggyengítheti a Hidat, ám arra nem elég, hogy le is győzze.

A második kudarc „fényében” már talán az MKP is elgondolkodhatna az általuk folytatott kirekesztő kampány eredménytelenségén, hiszen a választók ismét az eredményeken és az együttműködésen alapuló értékeket támogatták. Jogosnak tűnik a kérdés, hogy vajon a következő választásokon is megéri-e részükről értelmetlen módon kockára tenni a felvidéki magyarság érdekképviseletét. Nem lenne hatékonyabb a gyűlölködés és az ellenségeskedés helyett inkább a közeledést és az együttműködést választani? Ennek egyik lehetséges első lépése az lehetne, ha a Hídra ellenség helyett „csak” politikai ellenfélként tekintenének. A közelmúlt történései miatt azonban jelenleg még úgy tűnik, mintha csak az lenne számukra fontos, hogy a választásokon kapott szavazatokért járó pénz egy ideig megint fedezze a párt vezetőinek fizetését és az apparátus működését. Egyértelműen csak saját megélhetési érdekeiket tartják fontosnak, viselkedésükben keresve sem találjuk azt a felelősséget, melynek egy kisebbségi pártot jellemeznie kéne.

A Híd előtt álló időszak sem lesz könnyű, hiszen parlamenti munkáját egy kényelmes többséggel rendelkező, populista módszereket alkalmazó kormánytöbbség mellett kell majd végeznie. Viszont legalább tény, hogy nem tartalékként, hanem aktív játékosként leszünk a pályán, amit a felelős munka elengedhetetlen feltételének tartok. Számunkra tehát most újfent lehetőség kínálkozik arra, hogy a parlamenti döntéshozatali folyamat részeseként járuljunk hozzá a felvidéki magyarság sorsának alakulásához, amelynek egyértelmű érdeke azt kívánja, hogy a következő éveket is megbízható és kiegyensúlyozott partnerként dolgozzuk végig a politikai spektrum többi demokratikus pártjával.

Helyünk a világban

Fri, 09 Mar 2012 12:05:38 +0000

A szombati parlamenti választásokon kiderül, hogy tovább építhetjük-e otthonunkat az európai házban, vagy pedig újra a balkáni hangulatok a populista praktikák kapnak teret Szlovákiában.

A szlovákiai magyar közösség tagjai még specifikusabb helyzetben vannak a jelenlegi választásokon (is), hiszen nemcsak a demokratikus és kevésbé demokratikus erők közül kell választaniuk, hanem biztosítani kell a magyarság megfelelő parlamenti képviseletét is. Emiatt, mint eddig mindig, most is létfontosságúnak tartanám, hogy a lehető legkevesebb magyar szavazat vesszen kárba!

A legutóbbi közvélemény-kutatás alapján az MKP elérte az 5%-os bekerülési küszöböt, ami könnyebb döntést jelenthet az eddig bizonytalan szavazók számára is. Mivel mindkét magyar párt parlamentbe jutása biztosítottnak látszik, így a magyar választók most már nyugodtan választhatják a Hidat, hogy erős és hatékony képviseletünk legyen! Nyilvánvaló, hogy a parlamentben a nyugodt erőt képviselő Híd hatékonyabb eredményeket tud elérni, hiszen az együttműködésre épülő politikának köszönhetően jóval nagyobb koalíciós lehetőségekkel bír. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a magyarságot kedvezően érintő döntésekhez szükséges 76 parlamenti szavazatot biztosítani lehessen. Ne feledjük: konfrontációval, különutas politikával nagyon nehéz valós eredményeket elérni! A sikert csakis a higgadt, párbeszéden alapuló politika hozhatja meg.

Bízom benne, hogy a szlovákiai magyarságnak és a szavazóknak köszönhetően a Híd a továbbiakban is megbízható, partnereivel korrekt módon együttműködő parlamenti erőként segítheti a kisebbségek életét a következő négy évben – hogy ne legyünk kitéve sem az ordas nacionalisták, sem pedig az újkori populisták kénye-kedvének. Ezért van most arra szükség, hogy szombaton a választók szavazatukkal a Hidat támogassák.

Gyűlölettel a toleranciáért?

Wed, 07 Mar 2012 09:11:53 +0000

A választási kampány végéhez közeledve már szinte megszokottá vált, hogy egyes helyeken ismeretlenek festékszórókkal csúfítják el a Híd választási óriásplakátjait. A jelenséget eddig csupán emberi hibaként és gyarlóságként értelmeztem, ám az MKP által szervezett, ehhez kapcsolódó ellenkampány miatt érdemes kicsit másképp is megvilágítani ezt a történetet.

A szlovákiai magyarság történelmileg kialakult helyzete miatt egy többségi nemzet mellett éli mindennapjait, s ebből kifolyólag bizonyos fokú megértést és toleranciát szeretnénk tőlük. Erre nagy szükség is lenne, hiszen egy folytonosan ellenséges és feszült légkörben a kisebbségek számára kedvező döntések csak nagyon nehezen születhetnek meg. Az összefirkált plakátok üzenete azonban más: gyűlöletkeltésel és kirekesztéssel mutatkozunk be azok előtt, akiktől toleranciát várunk! Joggal merülhet fel a kérdés: okos dolog-e alpári módon a kizárólagosságot hirdetni, miközben a többségi nemzet felőli megértésre, elfogadásra várunk? Saját magunk vajon szimpatikusnak tartanánk olyan házszomszédot, aki tőlünk barátságot, kedvességet szeretne, ám a saját testvérét vasvillával üldözi el a háztól? A válasz minden józanul gondolkodó ember számára egyértelmű: az összefirkált plakátok nem segítik a magyarság számára rendkívül fontos békülékeny és nyugodt légkör kialakítását, mindössze egy-egy aktivista, illetve az őket irányító „hatalom“ önös céljait szolgálják. Ennek kapcsán természetesen még azon is elgondolkodhatnánk: vajon hogyan nézne ki a világ, ha azt megint a gyűlöletet és a kirekesztést hirdetők irányíthatnák?

A sajtón keresztül nemrég arról is értesülhettünk, hogy valakik a Rákóczi-szövetség nevében telefonos közvéleménykutatást tartanak, melynek kérdései a Híd, illetve Bugár Béla ellen próbálják hangolni a lakosokat. Bár az MKP „elhatárolódik“ az esettől, azt hiszem senki számára sem kérdéses, hogy milyen erők állnak e „kampány“ hátterében. A jelenség kapcsán bennem az a gondolat merült fel, hogy vajon miért van szükség az egyik oldal részéről ilyen piszkos módszerekre? Hiszen megmérettethetnék magukat nyílt párbeszéddel, a létrehozott értékek és elért eredményeik listájával! Csak nem az érvek hiánya miatt kényszerülnek arra, hogy inkább a lakosságot félrevezető, mások nevében végzett telefonhívásokra alapozzák a kommunikációjukat? Számomra a gyengeség biztos jele az, ha valaki ilyen bújtatott, hazug és félrevezető módszerekhez nyúl, hiszen a kampány alatt mindenki számára lehetőség kínálkozik, hogy egyenes és becsületes módszerekkel megmutassa az értékeit. Már ha vannak.

Remélem, hogy a választópolgárok rövidesen véleményt nyilvánítanak, és szavazatukkal nem a sunyi módszereket, hanem a korrekt párbeszédet, a célirányos és céltudatos munkát támogatják. Elmúlt évszázadok bölcs üzenete: „Amilyen emberekkel körülveszed magad és amilyen könyveket olvasol, olyan emberré válsz“. Nos, a választók rövidesen eldönthetik, hogy milyen emberekkel szeretnék körülvenni magukat, milyen viselkedést, milyen értékrendet, és milyen stílust szeretnének látni maguk körül.

Lefutott verseny?

Sun, 04 Mar 2012 20:09:54 +0000

A választások közeledtével egyre-másra tűnnek fel a médiákban a különféle közvélemény-kutatások eredményei, melyek a pártok népszerűségét, a választópolgárok szavazatainak megoszlását térképezik fel. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a közölt számadatokat, százalékokat nem szabad készpénznek venni, hiszen ezek a felmérések nem az összes választó megkérdezésével készülnek. Az általában ezernéhány fős minta alapján feldolgozott adatok viszont arra tökéletesen megfelelnek, hogy tükrözzék egy-egy párt hosszú távú trendjét, átlagos támogatottságát. Éppen emiatt tölt el nagy örömmel az a tény, hogy a Híd az eddig megjelent közvélemény-kutatásokban rendszeresen a parlamentbe jutás küszöbe felett teljesít. Bizakodva várhatjuk tehát a márciusi megmérettetést, jelenleg minden jel arra mutat, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete ezentúl is biztosítva lesz.

A verseny azonban még koránt sincs lefutva. Ne feledjük, a mostani választásokon nem csak nemzeti kisebbségünk jövője a tét, hanem az egész ország irányultsága, további fejlődése. Nem mindegy, hogy mely pártok alakíthatnak kormányt, nem mindegy hogy a majdani kormány európai értékeket vall-e, vagy pedig populista politikával inkább távolodik Európától. S ennek a kérdésnek az eldöntésében bizony nemcsak a szavazók, hanem a választásokról távol maradók is részt vesznek – a le nem adott szavazataik által. A 150 parlamenti helyet elméletileg az összes választópolgár szavazatainak arányában osztanák el. Amennyiben viszont a választók fele nem él szavazati jogával, akkor egy 20 százaléknyi támogatottságú párt akár 40 százaléknyi szavazatot is bezsebelhet. Hasonló veszélyt jelentenek azok a parlamenti helyek, amelyeket a be nem jutott pártok szavazatai alapján osztanak el bejutott pártok között. Ebben a rendszerben a mandátumok elosztásakor ugyanis a parlamentbe be nem jutó pártra leadott szavazatok legtöbbje a legerősebb párthoz kerül, és azt erősíti. Fennáll tehát a veszélye annak, hogy a választó szavazata éppen egy számára nem elfogadható, számára nem szimpatikus párt mandátumait növeli. Ezt csak akkor tudja elkerülni, ha szavazatát nem egy parlamenten kívül rekedő, hanem biztosan bejutó pártra adja le.

Összefoglalva: a távolmaradó választók emelik a pártok százalékos támogatottságát, a be nem jutott pártokra leadott szavazatok pedig főleg a választásokon legjobban szereplő párt mandátumait gyarapítják. Hát éppen ez az a két fontos ok, ami miatt korántsem tekinthetők lefutottnak a mostani választások. Csak akkor lehetünk elégedettek, ha a választók a lehető legnagyobb számban részt vesznek a voksoláson, és szavazataikkal nem a kis pártokat, hanem biztosan bejutó, megbízható pártokat támogatják. Ekkor a leadott szavazatok tényleg „oda érkeznek”, ahova azt a választók az urnánál akarták.

A szlovákiai magyarság számára most nem csak az a cél, hogy továbbra is megfelelő parlamenti képviselettel rendelkezzen, hanem az is, hogy ezt a képviseletet a többi pártok is elfogadható és együttműködő partnernek tekintsék. Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban a Híd nemcsak a választóinak, hanem partnereinek is bizonyított, hiszen nem csak üres frázisokat puffogtatott, hanem kézzelfogható, konkrét tetteket hajtott végre. Bízom benne, hogy választóink aktív és felelősségteljes hozzáállásának köszönhetően a következő időszakban tovább építhetjük a hidat nemzetek, generációk és társadalmi csoportok között.

Hisztériakeltéssel és hazudozással lehetetlen munkahelyeket teremteni!

Tue, 28 Feb 2012 07:22:26 +0000

A parlamenti választások közeledtével egyre inkább előtérbe kerül a munkanélküliség és a vele összefüggő munkahelyteremtés problémája. Most annál is érzékenyebben figyeljük ezt a témát, mert a közelmúlt néhány történése a komáromi járást is érintette: először a dél-komáromi Nokia jelentett be jelentős leépítést, majd az észak-komáromi hajógyár jelezte, hogy gazdasági okok miatt esetleg meg kell válnia alkalmazottaitól. Érdekes módon e hírek és események forgatagában hirtelen új „főokosok” és „megmondóemberek” tűntek fel az ismeretlenből.

A legkülönfélébb fórumokon, sajtótájékoztatókon és blogokon osztják az észt, mondanak jókat-rosszakat mindenkiről, ám arról sem ők, sem társaik nem beszélnek, hogy vajon hány munkahely teremtése kapcsolódik éppen az ő nevükhöz?
Most a komáromi hajógyár kapcsán okoskodnak, fontosnak tartják megmentését, a munkahelyek megtartását, új munkahelyek teremtését.

Ismert tény, hogy a hajógyár nehézségei nem országos, hanem világméretű folyamat következményei: a hajógyártás az egész világon válságban, csődközelben van, mert a nehéz gazdasági helyzet miatt jelentősen csökkent a hajók iránti érdeklődés. A témában jártasak éppen ezért tudhatják, hogy az esőcsinálók mostani nyomulás merő parasztvakítás. Főként, mert ezek azok a témák, melyek megoldását és alakulását nem lehet rövidtávon befolyásolni. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az szemérmetlenül hazudik!

A most feltűnt esőcsinálók természetesen főleg a hajógyár kapcsán mondják meg a tutit mindannyiunk számára. Pedig köztudott, hogy jómagam és elsősorban a Híd pártban velem együtt dolgozó néhány társam voltunk azok, akik 2000-ben egyszer már megmentettük a hajógyárat: sikerült állami kezességet szerezni további hajók gyártására.

A helyzet értékeléséhez persze tudnunk kell, hogy a hajógyár magántulajdonban lévő cég, így a politikának nincs lehetősége, joga, megoldani egy magáncég gazdasági problémáit folytonosan. Ezért nem kellene most felelőtlenül ígérgetni, délibábokat kergetni! Inkább azt kéne alaposabban megnézni, hogy milyen konkrét lépéseket lehet tenni. Éppen ezért tartottam fontosnak alaposan tájékozódni: mire van aláírt szerződés, milyen banki garanciák állnak (vagy nem állnak) rendelkezésre. Majd azt volt fontos megtudni, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a kormány, a pénzügyminisztérium és a gazdasági minisztérium részéről. Továbbá fontos volt, hogy kérésemre Simon miniszter úr, a Híd miniszteri klubjának elnöke megnyissa ezt a témát a kormányban.

Érdekes módon a munkahelyteremtő és esőcsináló „titánok” a Nokia problémáit is a mi nyakunkba szeretnék varrni. Emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor a 90-es években az akkori városvezetés hibájából Észak-Komárom elesett egy ipari park telepítésének lehetőségétől! Akkor történt, hogy a Nokia inkább a dél-komáromi helyszín mellett döntött. És az akkor még érvényes munkavállalói kvótarendszer miatt a Duna északi oldaláról csak korlátolt számban mehettek oda dolgozni az emberek.

Az Európai Unióba való belépésünk aztán szerencsésen megoldotta ezt a problémát, ezzel együtt azonban, azóta az uniós szabályozás miatt, már jelentősen csökkent az államnak és a politikának a beleszólása a gazdaságba, mint az elmulasztott lehetőség idején, a 90-es években.

A nagy hirtelen felbukkanó „szakértők” szájalása azért is elszomorító, mert csak hitegetik az embereket, mert az ő nehéz sorsukra akarják alapozni politikai karrierjüket. Vagyis az elesettek hátán akarnak bejutni a parlamentbe!

Konkrét munkahelyteremtő lépéseket az elmúlt években csak mi valósítottunk meg: gondoljunk csak vissza például az őrsújfalusi bútorgyár beindítására. Ennek tulajdonosai egyértelműen, és többször is kinyilvánították, hogy azért választották helyszínül Komáromot, mert a városvezetés részéről itt kapták meg a szükséges támogatást, a városi hivatal pedig operatív és segítőkész magatartással könnyítette a szükséges adminisztrációt. S lám, azóta a bútorgyár Komárom második legnagyobb üzemévé nőtte ki magát!

De emlékezhetünk arra a nehéz időszakra is, amikor a Rieker cipőgyár kapcsán kellett intézkedni, hiszen az fenyegetett, hogy a gyártást Romániába költöztetik. Akkor is valódi tettekkel és konkrét lépésekkel sikerült ezt megakadályozni.
A munkahelyteremtésről papoló kuruzslók patetikus prédikációit hallgatva tehát érdemes volna annak is utánanézni, hogy közülük a munkahelyteremtés kérdésében eddig ki mit tett le az asztalra? Hogy mennyi munkahely „teremtődött” például nekik köszönhetően Komáromban? Semmit nem csináltak! És nem is fognak!

A hajógyárat, és a többi munkahelyet pedig nem hisztériakeltéssel, kampányhazugságokkal, üres fecsegéssel, hanem konkrét tettekkel lehet csak megmenteni!